A Nagyváradi Gőzmozdonyú Vaspálya Társaság megalakulásakor 1882-ben két Krauss gyártmányú gőzmozdony teljesít szolgálatot.
Sokan bírálják a városközpont utcáin zakatoló, füstölő gőmozdonyokat és a villamosítást szorgalmazzák. Mindenképpen a XX. század elején a villanytelep megépítése és a villamosközlekedés beindítása jelentheti a fejlődést.
1906-ban, amikor megindul a villamos személyszállítás, villamosítják a tehervágány hálózatot is. A vállalat neve is megváltozik Nagyváradi Városi Vasút Rt-re. Ezen év Augusztus elsején megindul a villamos teherszállítás két kis méretű villamos mozdonnyal, amelyek az 1-es és 2-es pályaszámot viselik.
1912-ben két gőzmozdony, két villamosmozdony teljesít szolgálatot. A vállalat hét tartálykocsival és 326 tehervagonnal is rendelkezett. A normál nyomtáv lehetővé tette ezen vagonok közlekedését a nagyvasúton, akár nemzetközi teherszállítmányokban is. Így a Nagyváradi Városi Vasút rendelkezett a vidéki városok közül Magyarországon az egyik legtekintélyesebb gördülő állománnyal valamint tehervágány hálózattal.
1913-ban beszerzésre kerül három T3-as típusú gőzmozdony, amelyek hérom csatolt kerékpárral rendelkeztek. Ezeket a mozdonyokat a Porosz Királyi Vasutaktól szerezték be.
1923-tól Nagyváradon teljesít szolgálatot a korábban Bingen Nebenbahnen közlekedési vállalat által 12-es pályaszámmal használt villamos mozdony amely 3-as pályaszámot kapja meg.
1924-ben beszerzésre kerül 24 nyitott vagon. A gazdasági válság miatt visszaesik a termelés és a teherszállítás is. 1933-ban a vagonok nagyrészét kivonják a forgalomból.
A Nagyváradi Városi Vasút Rt. a saját műhelyében 1927-ben megépít egy villamos mozdonyt, amelyet a Monarchia közös hadseregének egy I. világháborús benzin-elektromos meghajtású Skoda 38-as lövegvonat (M16 Elektro-Fahrgestell - egyedi kerékmeghajtású, nyolcmotoros, nyolckerekes) szállítókocsijára építettek. A villamos motorok egyenként 11kW-osak voltak. A konstrukció nem vált be, így valószínűleg a II. világháború után átépítenek kétengelyesre. Ez a mozdony a 4-es pályaszámot kapja.
1942-ben a vállalat beszerez egy 1901-ben épített Ganz villamosmozdonyt Budapestről. Ez a mozdony Nagyváradon 5-ös pályaszámmal teljesített szolgálatot, majd 1943-ban Debrecenbe szállítják.
Ennek a mozdonynak a pótlására 1954-ben megépítenek egy vagon alakú villamos mozdonyt, amely az 5-ös pályaszámot viseli.
A '60-as években beszerzésre kerül egy BDM típusú kéttengelyes Diesel mozdony, amelynek a kis mérete lehetővé tette a felsővezeték alatti közlekedést is.
1975-ben selejtezik a 4-es és 5-ös pályaszámú mozdonyokat, az 1-es és 2-es pályaszámút pedig átszámozzák 4-esre és 5-ösre. Ezzel együtt megszűntetik a teherszállítást a Vámház utcán.
1994-ben felszámolják a tehervágány hálózat még megmaradt részét és kivonják a forgalomból a megmaradt 3-as, 4-es és 5-ös pályaszámú villamos mozdonyokat.
2006-tól megkezdődik a közben nagyon leromlott állapotú mozdonyok restaurálása. Először az 5-ös pályaszámú mozdonyt újítják fel.
2009-ben restaurálják a 3-as pályaszámú mozdonyt amit 2011-ben ipartörténeti emlékműnek kihelyeznek a Nagyvásár tér sarkához.
2011-ben felújítják a 4-es pályaszámú mozdonyt is amely a kocsiszín területén van kiállítva.
Csak ezek a mozdonyok maradtak meg a Nagyváradi Városi Vasút több mint száz éves fennállása során, amelyek a kezdetektől (1906) fogva szolgálták a teherszállítást.