A Nagyváradi Gőzmozdonyú Vaspálya társaság tulajdonában volt az akkor még régi medrében csörgedező Pece patak mellett elterülő Sertésvásártéri telek. Az első telephelyet ennek a területnek a keleti oldalán alakították ki. 1882-re felépült a fűtőház, amelyhez víztorony és fordítókorong is társult. Ettől nyugatra két vágány volt lefektetve, amelyek egyesülve a Vámház utca felé vezettek áthaladva a szeszélyesen kanyargó Pecén.
A Villanytelep megépülésével 1903-ban ezt a fűtőházat felszámolták átengedve a terület keleti részét ennek a Nagyvárad fejlődése szempontjából nagyon fontos létesítménynek. Így ugyancsak a Sertésvásártéren kialakítottak egy másik mozdonyszínt, egy öt rendező pályaudvart, hat vágányos villamos kocsiszínt, szolgálati épületeket, anyagraktárt. A bűzös Pecét is elterelték a várostól délre árapasztó csatornát építve neki. Az 1989-ig üzemelő forgalmi telepen karbantartás és főjavítások mellett motorkocsikat, pótkocsikat és villamos mozdonyokat is építettek. A rendező pályaudvarra futottak be a napi 100 vagont is elérő teherszállítmányok, amelyeket a több mint 30 saját iparvágánnyal rendelkező vállalathoz osztottak el. A következőkben bemutatjuk a telep épületeit és az évek során véghezvitt fejlesztéseket is.
A teleprendező pályaudvar 1985-ben |
A kocsiszín 1985-ben |
A Vártéri kocsiszín helyszínrajza
A jelenleg is létező épület eredetileg egy csarnokból állt és hat vágánnyal rendelkezett. A baloldali két sínpár alatt szerelőakna is ki volt alakítva. A csarnok háta mögött helyezkedtek el a műhelyek: fényezőműhely, asztalosműhely, esztergaműhely, amiben helyet kapott a kapcsolótábla, a műhely iroda és a szerszámműhely is.
A Vártéri kocsiszín rajza
A Vártéri kocsiszín alaprajza
Az épületet többször is kibővítették, amint az a fejlesztéseket bemutató alfejezetből is kitűnik.
A forgalmi telep egy másik fontos épülete a kocsijavító műhely, ami a kocsiszíntől balra helyezkedett el. Ez a szerelőaknával ellátott két vágánnyal rendelkező épület eredetileg mozdonyszínnek épült, vagyis a teherforgalomra használt gőzmozdonyok fűtőháza volt. Később itt kapott helyet az egyik egyenirányító állomás is.
A mozdonyszín rajza, amely kocsijavító műhely, majd egyenirányító állomásként is üzemelt |
A mozdomnyszín rajza az 1940-es évekből |
A mozdonyszín rajza, amely kocsijavító műhely, majd egyenirányító állomásként is üzemelt |
Az egyenirányító állomás 1990-ben a telephely felszámolásakor |
1990-ben |
2012-ben |
A Vártéri kocsiszín rajza az egyes műhelyekkel
I. Igazgatósági épületek | Épült 1905 | tégla (pince, földszint, 1 emelet) | terület 321 m2. |
II. Igazgatói lakások | Épült 1922 | tégla (pince, földszint, 1 emelet) | terület 196 m2. |
III. Kocsimesteri lakás | Épült 1904 | tégla (pince, földszint) | terület 81 m2. |
IV. Szertári épület - emeleten két lakással | Épült 1910 | tégla (pince, földszint, 1 emelet) | terület 180 m2. |
V. Garázs épület | Épült 1927 | tégla (pince, földszint) | terület 380 m2. |
VI. Pályafenntartási raktár | Épült 1940 | tégla (földszint) | terület 20 m2. |
VII. Portásbódé | Épült 1928 | tégla (földszint) | terület 6 m2. |
VIII. Homok szárító szín | Épült 1940 | tégla (földszint) | terület 15 m2. |
IX. Hídmérleg ház | Épült 1925 | tégla (földszint) | terület 22 m2. |
X. Benzinkút | Épült 1927 | vasvázas és lemezfalas épület | terület 6 m2. |
XI. Beton légvédelmi pince | Épült 1924, átalakítva 1939 | vasbeton épület | területe 92 m2. |
XII. Kocsiszín | Épült 1905-1906 | tégla épület, füldszintes | területe 1512 m2. |
XII.a. Kocsijavító és kovácsműhely | Épült 1905 | tégla (földszint) | területe 300 m2. |
XII.b. Műhelyek | Épült 1905 | tégla (földszint) | területe 628 m2 |
Az állomás épület, egyben a Nagyváradi Városi Vasúr irodaépületének rajza |
Az állomás épület felszámolása után 1991-ben |
A Vártéri kocsiszín rajza az egyes műhelyekkel
Az igazgatósági épület rajza
A Városi Vasút egyes épületeinek rajzai
Az anyagszertár épületének rajza
Az autógarázs épületének rajza
A vasúttársaság a román közlekedésügyi minisztérium 1925.04.10.-én kelt 06461. sz. engedélyokirata alapján ugyanazon az évben szerelőműhelyt épített a telepén. Erre a célra 1925.04.1.-én 266.594 pengő alaptőkét engedélyeztek
A román közlekedésügyi minisztérium 1927.05.30.-án kelt 7373. sz. engedélyokiratának alapján a vasúttársaság autóbuszgarázst épített. A garázs a vasút telepén épült meg, az autóbuszforgalom megszűntetése óta a vasút üzemi céljaira szolgál. A 2.500.000lej (33.612 pengő) alaptőkeemelést 1927.05.21.-én hagyták jóvá.
A vasúttársaság 1933-ban villamos kocsik és mozdonyok egyenletes igénybevételének érdekében telepén egy fordítókorongot létesített.
A vasúttársaság az 1928. évben telepén egy őrházat létesített. Az építési költség 1261 pengő volt.
Eredetileg a megállóhelyek nem voltak várócsarnokkal ellátva. A Szent László téren az első várócsarnok 1928-ban lett készen, ami fából épült. 1939-ben vasszerkezetű, üvegezett várócsarnok épült, az előbbit pedig áthelyezték a Rulikovszky úti végállomáshoz. 1938-ban a MÁV p.u. előtt is létesült üvegezett várócsarnok. Az üvegezett várócsarnokok egyenkénti értéke 4000 pengő, a fa várócsarnok 1000 pengő értékűnek lett megállapítva.
A vasúttársaság a munkások számára a meglevő műhelyépületben 1938-ban egy mosdót majd 1939-ben egy fürdőt létesített.
A pályafenntartási anyagok és szerszámok tárolására 1939-ben egy raktárt építettek. A 2954.30 pengő költséget építési tőke terhére számolták el, mivel a román hatóságok nem engedélyeztek alaptőkeemelést erre a célra.
Az autóbuszforgalom bevezetése miatt vált szükségessé egy benzinkút létesítése, azonban erre a román hatóságok már nem engedélyeztek alaptőkét. Az 5541 pengő költséget az építési tőke terhére számolták el.
A tető eredetileg kátránypapír borítású volt, amit a 1935-1940 években horgonyzott bádoglemezzel helyettesítettek 1385 négyzetméteren, 26.315 pengő értékben.
A R.K.M. (továbbiakban Román Közlekedési Minisztérium) 741/1922 számú engedélyokirata alapján egy Ajax kalapácsot szerzett be 71638 lej értékben (6.020 pengő)
A R.K.M. 1925.04.10-én 6461/szám alatt engedélyezett egy drb villamos hegesztő berendezés beszerzését a bécsi Elin cégtől 220.800 lej (5800 pengő) értékben.
A R.K.M. 1929.08.21-én kelt 11.351 sz. engedélyokirata alapján a vasúttársaság beszerzett 1 drb. 2 m csúcstávolságú esztergapadot 1 drb marógépet 242.000 lej (8350 pengő) értékben.
R.K.M. 1924.07.18-án kelt 12.962 sz. engedélye alapján engedélyezte egy vágányhídmérleg beszerzését. Schember-rendszerű, vágánymegszakítás nélküli, villanymotoros meghajtású. Költésg 17.171 pengő
Ez óvóhelyként is szolgálhat 1924-ben. Költség 10.725 pengő.
A román nemzetvédelmi minisztérium intézkedése folytán a vasúttársaság elavult nyomócsőhálózatát az 1940. évben teljesen megújította, a régi 60 mm átmérőjű nyomócsőhálózat helyett 80 mm átmérőjű csöveket alkalmazott a megfelelő szelvényekkel. A munka 235.341.60 lejbe (8.060 pengő) került.
Várható forgalom
Nagyvárad MÁV állomás fel- és leadási teher-darabáru forgalma napi 20 vagonra, vagyis évi 7300 vagonra,
súlyban kifejezve 73000 tonnára tehető.
Az 1914. évből származó feljegyzések szerint Nagyvárad darabáruforgalma 1913. év folyamán mintegy 108000t
volt, amelyből 70000 t esett feladásra, 38000 t a leadásra.
Az új darabáruraktár átlagos forgalma 300 munkanap figyelembevételével 81,1 t, tételenként 0.4 t-val
számítva 205 tétel.
Jövedelmezőség
Bevételek 211.993 pengő
Kiadások 190.136 pengő
1943.07.23
Egy 1943-as keltezésű kötvény említést tesz arról, hogy a kocsiszín bal oldalán egy téli szerelőműhelynek az
építését kezdték meg, melynek építési költsége 50.000 pengőt tett ki.
Egy 1944.03.25-én kelt jelentésből megtudhatjuk, milyen építkezések voltak a központi telepen:
„Folyamatban levő építkezések
1. A kocsiszínbővítésből hátra van még 2 drb. már rendelkezésre álló modell-vasablak behelyezése, az
újonnan épült rész vakolása, valamint az elhelyezett tartó gerendák mellett néhány tégla behelyezése és
az ideiglenesen bekötött felső vezeték részére a rózsák elhelyezése és az ezekre való kihúzása.
2. A téli javítóműhely falai már fel vannak húzva, a tisztító akna két oldalfala ki van téglázva és cca.
40 m hosszban a tisztító aknában összegyülemlő víz levezetését célzó csatorna már be van kötve a
főcsatornába. Beszereztek a helyi villamos művektől 3 drb. nagy modell-vas ablakot, amelyek kétfelé
vágva kerülnek be a téli javítóműhely /kocsi javítómúhely/ új 6 ablakaként. A tető építésbe április 1
után kezdenek.
A kocsijavító műhelyez vezető vágányt még nem építették meg. A régi lakatosműhely satupadjait az új
kocsijavító műhelyben helyezik el, így a lakatosok télen fűtött helysigben fognak dolgozni.”
Az 1980-as évek elején a városrendezési terv a Vártéri nagypiac a kocsiszín területére való áthelyezését határozta el. Ez egyben a Pece patak árapasztó csatornája melletti Szálka dombi telephely kiépítését is jelentette. Eddig ugyanis a Szálka dombi nyitott remízben csak a Timiş villamosok tárolására szolgált.
1988-tól elkezdődik a régi remíz fokozatos felszámolása, amely 1990-ig tartott. Szerencsére épületei nagy részét megtartották és jelenleg a Nagypiac különféle egységei kaptak helyet bennük.
A kocsiszín piac csarnokká alakítása 1990-ben |
Ma már mindenki csak a Vártéri nagypiac csarnokaként ismeri az egykori kocsiszínt |
Az 1944-ben épült új kocsijavító műhely, téli remíz |
Az egykori kovácsműhely, tőle jobbra a forgóváz javító műhely |
Az egykori étkezde |
A valamikori kúltúrterem |