A járműpark története

Ezek a Temesváron gyártott villamoskocsik sokkal modernebbek voltak elődeiknél. Sebességben és befogadóképességben is jóval felülmúlták az Electruputere motorkocsikat. „Zajtalan”-nak voltak nevezve, de főleg a karbantartás nem megfelelő volta miatt igen zajosaknak bizonyultak.

Az első Timiş a Rogérius-i piac előtti hurokvágányon	Forrás: Karel Benes Timiş-ek a Török Ignác utcán a vonal megszűntetése előtt
A 9-es pályaszámú újabb motorkocsi a már lebontott Széna utcán 1983-ban	Forrás: Thierry Hamal Az egyik legutolsó beszerzésű Timiş szerelvény a Kolozsvári utcán 1991-ben

Jellemzői

Ütközők közötti hossz	14100 mm
Szélesség	2300 mm
Önsúly	Motorkocsi 19 t, pótkocsi 16 t
Ülőhelyek száma	24

Háromajtós, négytengelyes kocsik voltak. Négy (egyenként 140 kW teljesítménnyű) motorral rendelkeztek két forgóalvázban elhelyezve. A típus elnevezése Timis T2, melyet 1972-től kezdtek sorozatban gyártani a temesvári „Electrometal” gyárban és 1989-ig összesen 500 darab motorkocsit és pótkocsit gyártottak.

Mind tömegük, mind méretükből kifolyólag nagyobb terhelést róttak a pályára és sokkal nagyobb volt a fogyasztásuk is. 1975-1980 között 44 darab pótkocsis szerelvényt vásárolt a vállalat. Ezeket az 1-es, 2, 4 –es vonalon közlekedtette. 1985-ben még három darab szerelvényt vásárol az 1984-es modellt kezdve a motorkocsik két apróbb változtatással készültek az egyik a viszonylatjelző, mely a szélvédő fölött helyezkedett el és a karoszériába foglalt elem volt, a másik a veztőkabint hátfalának szerkezeti megerősítése az ablak felületek csökkentése révén.

Az „Electrometal” villamosgyár 1986-os modelljének úgy a motor-, mint a pótkocsi újabb apróbb fejlesztésekkel készült a belső világtás már nem kerek formájú üvegbúrákkal tartalmazott, hanem fehér színű, műanyag téglalap alakú lámpatestek voltak. A motorkocsi oldalán elhelyezkedő külső levegő beömlőnyílás nagyobb méretű lett. Ebből a modellből Nagyváradi Közszállítási Vállalat 1988-ban egyenlőre egyetlen egy szerelvényt vásárolt, majd 1991-ben újabb 6-ot, melyek azonban az utolsó legyártott darabok voltak ebből a villamosfajtából. A fényezés árnyalata is külömbözött az eddigi gyári fényezéstől. A fehér-narancssárga kombináció helyett szürke-narancssárga volt a fényezésük. Az egyre gyarapodó Timis villamosok üzemeltetésében nagy gondot okozott a 24 voltos vezérlő (szekundér) áramkör. A Kolozsvári Műszaki Egyetem Tudományos Kutató Csoportja 1986-ban szerződés alapján 3 darab statikus invertort készített, melyet felszereltek három Timis típusú villamosra. A készülékek szinte megmagyarázhatatlanul állandóan meghibásodtak. Emellett 1978-ban próbálkoztak fogyasztás mérő órákkal is amelyeket végül nem használtak fel.

Forrás: Karel Benes Az egyik legutolsó borzalmas műszaki állapotban levő Timiş a Szálka remízből kijövet 1995-ben

Forrás: Karel Benes A kopott 93-as számú Timiş a remízben 1995-ben

A ’80-as évek végétől a Tatra-k megjelenéséig (1994) majdnem csak Timiş villamosok alkotják az állományt. típusú villamosok alkotják. Selejtezésük 1994 és 1998 között történik. Az utolsó időszakban az alkatrészhiány miatt műszaki állapotuk nagyon leromlik. Az utolsó motorkocsit (13-as pályaszámut) 1997-ben hóekével látják el és még pár évig télen hókotróként használják.

Timiș 2 motorkocsik állományi adatai
Timiș 2 pótkocsik állományi adatai