1906-ban 14 darab Siemens típusú villamos motorkocsival kezdte meg a Nagyváradi Városi Vasút Rt. (NVV) a személyszállítást. A kocsikat a győri vagongyárban építették SSW (Siemens Schuckert Werkersbetriebe) elektromos berendezésekkel. A következő két év során ezt a járműparkot kiegészítették további 8 motorkocsival és 6 pótkocsival. A pótkocsikat a Magyar Belga Fémipari Rt-től szerezték be. Emellet az állományhoz tartozott három nyári nyitott pótkocsi is.
Az első világháború után a társaság saját erőből kellett megoldja mind a javítást, mind a fejlesztést. Így 1923-tól elkezdenek saját építésű kocsikat létrehozni a régiek mintájára. A második világháborúig elkészül 9 motorkocsi és egy villamos mozdony. 1942 - 1944 periódusban a NVV műhelyében megépít még 7 darab motorkocsit. Ezek a járművek nagyon hasonlítottak a már meglévőkre, de hosszabbak voltak és három helyett négy oldalablakkal rendelkeztek. Ezek közül a 28-es és 30 és 31-es pályaszámú motorkocsikat, a 104 és 105-ös pótkocsikat valamint az 5-ös számú villamos mozdonyt 1944-ben átirányították Debrecenbe az ottani bombatámadásban megsemmisültek pótlására.
1941-1943 között 14 villamoskocsit felújítanak és légfékkel látják el őket.
A bombatámadások alatt viszonylag kevés kár éri a villamos parkot. Az 1946-os leltáron 31 motorkocsi és 10 pótkocsi szerepel.
A háború után 1956-ban 34-re emelkedett a motorkocsik száma. Megépítenek még két motorkocsit amelyek légfékkel és nagyobb teljesítményű motorokkal voltak felszerelve.
1958-ban a 36 gépeskocsiból álló járműparkból felújítanak 33 motorkocsit. Ekkorra már zárhatóra lettek átalakítva az addigi nyitott ajtók. Egyes kocsikon sűrített levegővel működő ajtónyitást is alkalmaznak. A laternás tetőt is felváltja a lekerekített forma. A nem ingajáratban közlekedő szerelvényeken a jobb oldali ajtókat megszűntetik. A motorok cseréjével elérik a 33 km/h sebességet. Ezek a szerelvények a kisebb forgalmú vonalakon egészen 1976-ig voltak használatban. Selejtezésük fokozatosan történt. Az utolsó favázas kocsik az 1970-es évek végére már csak pótkocsiként futottak.
A vállalat 1907-1909 között beszerez 6 darab M.W.G. pótkocsit. Ezek négy ablakosak voltak. Emellett közlekedett még temesvári lóvasúti kocsiból átalakított pótkocsi is amit nyári nyitott pótkocsiként üzemeltettek.
A járműpark modernizálásának első lépése az Electroputere Craiova gyár által az 1950-es években megépített motorkocsik beszerzése volt. Ez akkor korszerű villamos típusnak számított, amelyből a Nagyváradi közlekedési vállalat 1956-1957 között 15 darabot vásárolt.
Az öreg favázas kocsik kiváltása egyre szükségesebbé vált. Az országszerte elterjedt, 1950-es években épített bukaresti gyártású kétajtós I.T.B. villamosokra esett a választás. Ezek nem sokban múlták felül favázas társaikat, kialakításuk még talán szerényebb is volt. Előnyük abban rejlett, hogy vasvázas kocsik voltak nagyobb teljesítményű motorokkal és távvezérelt ajtóval. Nagy előny volt még az alkatrészellátás biztosítása is.
Ebből a típisból a vállalat 12 darabot szerzett be.
Mivel az Craiova-i gyár csak motorkocsikat készített és a pótkocsivá alakított EP-ket is visszaalakították motorkocsivá, igen nagy szükség mutatkozott a pótkocsikra. Annál is inkább, mivel a hurokvágányok kialakítását követően megszűnt a pótkocsik nehzékes üzemeltetése.
A vállalat 16 darab bukaresti I.T.B. pótkocsikkal egészítette ki az állományt. Kétféle pótkocsi típus létezett. Az egyik magasabb volt, ívelt tetőzettel (v12), a másik alacsonyabb tetőzetű, szerényebb kivitelű (v10).
A régi favázas motorkocsik egy részét pótkocsivá alakították, így vagy Siemens, vagy I.T.B. motorkocsi után kapcsolva közlekedtek.
1975-ig a járműállomány 36 favázas motorkocsiból, 15 Pullmanból és 12 I.T.B.-ből állt valamint a pótkocsikból, amiből 16 I.T.B. és a többi favázas volt. Az 1-es vonalra kizárólag Pullmanok voltak beosztva, a 2-es viszonylaton I.T.B.-k a többi egyvágányú, szűk kanyarívekkel tarkított vonalakon pedig az öreg favázas kocsik.
Ezek a Temesváron gyártott villamoskocsik sokkal modernebbek voltak elődeiknél. Sebességben és befogadóképességben is jóval felülmúlták az Electruputere motorkocsikat. „Zajtalan”-nak voltak nevezve, de főleg a karbantartás nem megfelelő volta miatt igen zajosaknak bizonyultak.
1975-1978 között 44 darab pótkocsis szerelvényt vásárolt a vállalat. Ezeket az új 1-es és 4–es vonalon közlekedtek. Ezzel egyidejűleg selejtezésre kerültek a régi favázas szerelvények. Tovább bővült a Timiş állomány, így 1985-ben még három, 1988-ban egy, 1991-ben hat darab szerelvényt vásároltak.
A ’80-as évek végétől a Tatra-k megjelenéséig (1994) majdnem csak Timiş villamosok alkotják az állományt. Selejtezésük 1994 és 1998 között történik. Az utolsó időszakban az alkatrészhiány miatt műszaki állapotuk nagyon leromlik. 1997-ben már napi szinten sorra állítják le őket, a forgalomban maradt kocsikat többször átszámozzák megkapva egy-egy leállított, de még érvényes műszaki vizsgával és biztosítással rendelkező szerelvény számát. Az 1998-as év elején forgalomba állított Berlinből vásárolt Tatra KT4D típusú csuklós villamosok végleg leváltották a Timis kocsikat, ezzel megszűnt Nagyváradon a hazai gyártású villamosok korszaka. Öt szerelvényt megtartottak tartaléknak 2001-ig, két motorkocsit a 3-ast (átszémozták 14-esre) és a 13-ast hóekével szerelték fel őket és 2001-ig télen ők tartották hómentesen a pályát. A többi Timiş kocsi bontásra került.
1988-ban Nagyváradon forgalomba áll két I.T.B. V2A típusú villamos hattengelyes két kocsszekrényből álló csuklós villamos. Egy évre rá vásároltak még egy V2A-t és 6 darab V3A (8 tengelyes, három kocsiszerkrényes két csuklós) villamost.
Sajnos Nagyváradon ellentétben más romániai városokkal nem válltak be ezek a modellek. Két évre rá sorra állították le őket, míg végül 1993-ban eladták Iasi városába.
Az 1990-es évek elejére ismét szükségessé vált az elavult és elhanyagolt állomány cseréje. Az immár OTL (Oradea Transport Local) nevet viselő vállalat 1994-től használt Tatra T4D villamosokat szerez be Magdeburgból.
1997 decemberének közepén 32 darab berlini KT4D típusú csuklós Tatra érkezik Berlinből, amiből 31-et forgalomba is állítottak 200-230 -as pályaszámokkal. 1998-ban a KT4-esek forgalomba állításakor a Timiş villamosokat végleg leállították, 5 darab pótkocsis szerelvényt megtartottak tartaléknak a többit bontották. Ez volt az a pillanat amikor Nagyváradi villamosközlekedésben megszűnt a hazai gyártmányú villamosok korszaka.
A használt kocsikból több beszerzés is történt. Ekkor az elhasználódott társaik selejtezésre kerültek és az újabb szállítmány beliekkel helyettesítették ezeket. Így 1994, 1995, 1996, 1997, 2001, 2002, 2012, 2013-ban Magdeburgból, 1997-ben Berlinből, 2003 és 2004-ben Drezdából érkeznek az ott már jó 20-30 éve használt, de jó karban levő cseh villamosok.
Nagy esemény a nagyváradi villamosközlekedés történetében, amikor 2008 tavaszán megérkezik Bécsből az első új, alaccsonypadlós Siemens ULF. 2008 ősze és 2009 tavasza között 10 darab szerelvény érkezik.
Jelenleg 45 T4D, 10 KT4D Tatra és 10 ULF képezi az utasszállító villamos kocsi állományt, emellett
mint szolgálati jármű használatban van két hóekével felszerelt villamos és egy mérőkocsi.
Üzemen kívüli járművek: két chopperes Tatra T4D motorkocsi és egy KT4D csuklós villamos.
A 2020-as év nagy változást hozott megint a járműparkban. Nagyszabású projekt keretében az új vonal építésével egyidejűleg sok késés után Aradról megérkezett 20 városunknak épített Imperio BH típusú háromrészes csuklós villamos. Az első 301-es pályaszámú szerelvényt 2020 május 5-én helyezték sínre a Közszállítási Vállalat telephelyén. A világjárvány miatt a próba járatok egészen július 3-ig várattak magukra, mivel meg kellett várni, amig a Siemens képviselői Váradra utazhattak. Az utazóközönség 2020 augusztus 1-én vehette birtokába az új villamoskocsit. A 2020-asév végéig megérkezett az első tíz jármű. Az első két kocsi kivételével a többit a Vitéz utca - Aradi út kereszteződésében helyezték sínre. A 2021-es évben novemberig megérkezett még 10 szerelvény Aradról.