A villamosvonalak az 1940-es években

• A vonal: Szent László tér – Nagyállomás
• B vonal: Szent László tér – Aradi út
• C vonal: Szent László tér – Várad-Velencei vasútállomás
• D vonal: Szent László tér – Rulikowsky temető
• F vonal: Szent László tér – Gillányi utcai Pece híd (majd Váradszőllősi sörgyár)
• G vonal: Fő utca, Szaniszló utca sarka – Városi strand
• H vonal: Nagyállomás - ONCSA telep
• Ő vonal: Vitéz utca, Aradi út sarka – Őssi vasútállomás (iparvágánnyal közös)

Szükségessé vált az Őssi pályaudvarra vezető vonal kialakítása is. Ekkor még Őssi külön közigazgatás alá tartozott. Ez a vonalszakasz mindig is külön szerepelt a nyilvántartásokban. Ugyanúgy mint a Várad Velencei vonalrészen, ezen is teherforgalmat bonyolítottak le. A tehervontatás már 1906-ban megkezdődik, de csak 1925-ben villamosítják, így ezután megindulhatott itt is a villamosközlekedés. Ez lett az Ő vonal, amely a Teleky utca és a Vitéz utca sarkáról indult, a Vitéz utcán haladt, majd letért a Marha vásártérnél a Bem utcára, végigment a Keszthely utcán elérve az Őssi vasútállomást. Erre a vonalra külön díjszabás volt érvényben.

A déli városrészbe is fontossá vált a villamosközlekedés megindítása. Az ipar fejlődése mindjobban növelte ennek a területnek a népességét. 1911-re elkészül az F vonal amely a Szent László térről indult a Kert utcán, erről letért a Szacsvay utcára, lekanyarodott a Zárda utca érintésével a Dr. Váradi Zsigmond utcára, majd végigment a Ghillányi utcán. Ezt a vonalat 1942-ben meghosszabbítják a Várad-Szőlősi sörgyárig, amelyhez iparvágány csatlakozást is kialakítanak. A Ghillányi úti szakaszt azután teherszállításra is használták.

A Városi strand a nyári hónapokban nagy népszerűségnek örvendett. A G vonalat 1926-ban építették Ez a viszonylat a Fő utcáról indult a Széchenyi tér felé, végighaladt a Bunyitai ligeten elérve a városi strandot.

Az északi városrész is egyre inkább kiépült a századfordulóra. Megépül az ONCSA telep. Várad-Püspöki megközelítése is fontossá vált. A H vonal ezt a célt szolgálta amely a Főpályaudvartól indult, végigment az Árpád vezér úton egészen a Füstös hídig.

A D vonalat 1929-ben meghosszabbítják a Rulikovszky úton egészen a Pece patak árapasztó csatornájáig, majd 1935-ben a Rulikovszky temetőig. 1927-től hegesztik a villamos síneket az addigi csavaros összeillesztést helyettesítve. 1943-ban üzemi étkezdét és munkásszállót építenek az N.V.V. alkalmazottai részére.

A 40-es évek közepére Nagyvárad nyolc viszonylattal rendelkezett. A személyforgalomra használt vonalhálózat hossza 19,3 km, a teljes vágányhossz az iparvágánnyal együtt 41,2 km-re nőtt ami igen figyelemreméltó. Ebből 11,4 km kétvágányú. A vonalakon 54 megállóhely, az egyvágányú vonalakon 9 kitérőhely volt kialakítva. A legkisebb kanyarulati sugár 16 m, a legnagyobb emelkedő 16,6 ‰ volt.

A Szent László téren 5 viszonylat végállomása helyezkedett el. Itt A Sas palotával szemben volt egy bódé a forgalomirányítás számára is. Az A vonalat 1927-1934 között megduplázzák a Főpályaudvartól a Bémer térig, viszont innen a Kishídon át a Szent László térig egy sínpár vezetett. A C vonalat is kétvágányúvá alakítják (a Várad-Velencei vasútállomás előtti szakasz kivételével), a B vonalon pedig a Vitéz utca sarkáig duplázzák meg a sínpárt. Ezeket a munkálatokat 1923-1928 között hajtják végre.

Az egyvágányú, kis teherbírású vashidat elhagyva a Bémer téri elágazáshoz érkezik az A vonalon közlekedő villamos	A Bémer tér villamossal, a Kishídra épp egy nyitott pótkocsis szerelvény kanyarodik az 1940-es években
Forrás: Lovász István Az Árpád vezér út felől érkezik a Nagyállomásra a H vonalon közlekedő favázas nem modernizált kocsi az 1940-es években	Az Andrényi vasudvar előtti megállóban a C vonalon közlekedő gépeskocsi a Nagypiactéren

A 40-es években a viszonylatok a következőképpen alakultak:

• A vonal: Szent László tér – Nagyállomás. A megállók: Szent László tér, Bémer tér, Szilágyi Dezső utca, Úri utca, Szaniszló utca, Sal Ferenc utca, Bihar megyei közkórház, Schlauch tér, Gerliczy utca, Múzeum (feltételes), Nagyállomás
• B vonal: Szent László tér – Aradi út. A megállók: Őr utca, Lórántffy Zsuzsánna utca, Vitéz utca, Nádasdy Ferenc huszárlaktanya, Honvéd laktanya.
• C vonal: Szent László tér – Várad-Velencei vasútállomás. A megállók: Szent László tér, Andrényi vasudvar, Bocskay utca, Torna utca, Vízi utca, Zsidó kórház, Templom tér, Balogh Mihály utca, Ráday Gedeon utca, Szöllős utca, Vasút utca, Velencei pályaudvar.
• D vonal: Szent László tér – Rulikovszky temető. A megállók: Szacsvay utca, Honvéd hadapród iskola, Aulich Lajos utca, Vécsey utca, Csendőr iskola, Honvéd laktanya, Rulikowsky temető.
• F vonal: Szent László tér – Gillányi utcai Pece híd (majd Váradszőllősi sörgyár). A megállók: Szacsvay utca (Kert utca sarkán), Harminchetes utca, Rimler Károly utca, Városi Vasút telephelye, Anonymus utca, Gyóni Géza utca, Szálka utca. Egyvágányú vonal, a Dr. Váradi Zsigmond utcán három vágány vezetett, amit tehervontatásra is használtak.
• G vonal: Fő utca, Szaniszló utca sarka – Városi strand. A megállók: Széchenyi tér, Baross híd, Városi strand. Egyvágányú vonal.
• H vonal: Nagyállomás - ONCSA telep. A megállók: Fráter György utca, M.Á.V. raktár, Kölcsey Ferenc utca, Edison utca. Egyvágányú vonal.
• Ő vonal: Lehel tér – Őssi vasútállomás. A megállók: Lóvásártér, Gaál Mózes utca, Mester utca, Nap utca, József Nádor utca. (iparvágánnyal közös)

A személyforgalmi vonalhálózat 1942-es vázlatos rajza az egyes megállók feltűntetésével

A vonalhálózat jellemzői 1940 és 1945 között

Nagy István - Zsíros Attila - 2016