Az 5-ös villamos mozdony
[index] [hármas] [négyes] [utolsó] [2003-ban]
és rekonstruált fényképe egy másik Weitzer tábla alapján:
A mozdonyt Aradon építették 1906-ban a „Weitzer János gép, vagongyár és vasöntőde” gyárban. Az elektromos részek a Siemens cégtől lettek rendelve. Ezt támasztja alá egy Siemens gyártási lista amelyen két villamos mozdony szerepel „Grosswardein” azaz Nagyvárad bejegyzéssel.
Arra lehet következtetni, hogy a mozdony az első Aradon gyártott villanymozdonyok közül való.
A Régi Magyar Villamosok című könyvben gyártónak az AEG van feltűntetve, de a Siemens sokkal valószínűbb.
A gyártási tábla az alváz létra felőli oldalán a fülke kiszélesedő része alatt helyezkedett el.
Hasonló mozdony a temesvári L1-es amit 1915-ben építettek az aradi Weitzer gyárban Siemens elektromos berendezésekkel. Jelenleg ez a mozdony átépítve síncsiszolóként teljesít szolgálatot a temesvári R.A.T.T. közszállítási vállalatnál. A következő képet amely a mozdonyt átépítése előtt ábrázolja Şerban Lacriţeanu küldte és Antonio Bianco készítette.
Tömege | 20 tonna |
Teljesítménye | 45 LE (?) |
Motorok száma | 2 |
Áramszedők száma | 2 |
Tengelyek száma | 2 |
Tengelyelrendezés | Bo |
Nyomtáv | 1435 mm |
Feszültség | 600 V |
A futómű egy részlete a lemezrugós felfüggesztéssel valamint a küllős kerékkel: [lásd a 2003-as képeket]
Baloldalt a tetején csengő található:
A motor leírása külön oldalon szerepel: [A motor leírása]
A 4-es mozdonynál vannak leírva. (lásd 4-es)
Az indítóellenállások dobozai többször cserélve voltak. Az 5-ösről (régi számozás szerint 2-es) 1965-ben készült képen henger alakú dobozt lehet megfigyelni, amit a 4-esen 1986-ban cserélnek le. Lehetséges, hogy ezek a henger alakúak eredetiek, mivel a Siemens villamosokon is hasonlókat lehetett megfigyelni.
A mozdony régi pályaszáma a 2-es. 5-ös pályaszámmal jelenik meg az 1978-tól készített képeken. Az 1965-ös képen a mozdony 2-es pályaszámmal szerepel. A vezetőfülkében jelenleg is megtalálható egy tábla amin a 2-es pályaszám látható.
Az 1965-ös és 1978-as képen kisebb méretű ütközőkkel szerepel mint a nyolcvanas évekbeli képeken. Ugyanúgy lecserélték az ütközőit vagon ütközőkre, mint a 4-esnek.
Mindkét végén 3 - 3 lámpája volt: 1 lent és 2 fent. Ezeket lecserélték villamosokból származó lámpákra. Egy lámpát hagytak lent és egyet fent, ami kék színű volt.
A mozdony kinézete alapján is megállapítva a 4-es párja. Azonosítható az 1946-os leltáron szereplő két 19 tonnás mozdony egyikével. Bár a mozdonyra a nyolcvanas években 20 tonna volt írva, a különbség adódhat az időközbeni átalakításokból. A leltár adatai szerint az ereje 45 LE. Nagyváradra kerülési ideje 1906.
A mozdony sorsát 1978-tól követtem személyesen nyomon .
Ez a legerősebb mozdony. Miután lerövidítették az iparvágányt (lásd a 3-asnál) majdnem kizárólag az 5-öst használták. A másik kettő főleg kisegítő szerepet töltött be. Az indítóellenállások dobozait kétszer is cserélték az általam megfigyelt időszakban: 1978 előtt és 1983 után. 1984-ben eltört az ábra szerinti bal tengelye. Mind a négy kereke küllős volt, a javítás után a törött helyére vagontengelyt és kerekeket tettek. Ezután egyre többször hibásodott meg. 1986-ban felújítják a 4-est, így felváltva használják. 1990-től a motorjait sokszor kell javítani, csak kisegítő feladatokra használják. 1994-ben az iparvágány felszámolásával a mozdony szerepe is véget ér (lásd a 3-asnál).