A gyártási tábla a 37-es számú mozdony gyártási táblájának képe (forrás: Wolfgang D. Richter) után lett megrajzolva (lásd http://www.rail.lu/katharinahuette.html)

1905-ben készült. Az elektromos részeket a Siemens-Schuckert Werke cég gyártotta SSW 238-as gyártási számmal, a mozdonyt a Katharinahütte cég építette Rohrbach / Pfalz-ban St. Ingbert mellett Bingen-Nebenbahnen számára. Az alábbi képen a mozdony 12-es pályaszámmal jelenik meg (Forrás: Privatbahnen in Deutschland Band 1 Rheinlandpfalz (Ek Verlag), képet küldte Jens Merte).

Az alábbi kép, amelyen a mozdony is megjelenik a Büdesheim-i végállomásnál készült 1906-ban (Forrás Karl Heinz Lautensasck)

Az első világháború alatt vagy után került Nagyváradra (1916 után [2]) ahol a 3-as pályaszámot kapta. A bingeni képről kinagyított gyártási tábla egyértelműen bizonyítja, hogy a Nagyváradi 3-as és a bingeni mozdony azonosságát. (a kép Frank Christophertől származik)

A mozdonyhoz a legközelebb a müncheni múzeumban (Deutsches Museum, München) megőrzött LAG 1 néven ismert mozdony áll. Ezt ugyanitt, ugyanebben az évben gyártották 29-es számmal.

Németországban az első villanymozdonyok között tartják számon. A Murnau - Oberammergau vonalon HÉV szerelvényt vontatott 1905 és 1954 között négy társával együtt. A többi mozdony nagyon hasonlított ehhez, de máshol gyártották és később.

A 3-as pályaszámú mozdony jellemzői:

Tömege	17 tonna
Teljesítménye	25 LE (?)
Ütközők közötti hossz	7000 mm
Motorok száma	2
Áramszedők száma	2
Tengelyek száma	2
Tengelyelrendezés	Bo
Nyomtáv	1435 mm
Vonali feszültség	600 V

Felépítése:

Alaprajza:

A mozdony eredeti jellegrajza:

A menetkapcsoló maradványa 2003-ban.

Megfigyelhetők az egyes ellenállásokat bekapcsoló érintkezők, az ellenállások a mozdony tetején helyezkednek el. [lásd a 2003-as képeket]

Változások:

A hetvenes években három-három lámpa volt felszerelve: kettő lent és egy fent. A nyolcvanas években csak a lenti lámpák maradtak. A nyolcvanas évek végén lecserélték az áramszedőtartót és az indítóellenállások dobozait. A következő 1978-as képen a régi állapot figyelhető meg:

Története:

A mozdony vélhetőleg azonos az 1946-os leltáron szereplő 17 tonnás mozdonnyal. Innen származik az erejére tett (25 LE) következtetés. Ez a mozdony feltehetőleg 1925 vagy 1926-ban került Nagyváradra.

Mivel az iparvágány remiz - Őssi vasútállomás szakaszát a 70'-es évek végén felszámolták a fennmaradó iparvágány ellátására elegendő lett 1 - 2 mozdony. A hármas mozdony gyengébb volt mint két társa, így csak kisegítő feladatokra használták vagy ha a másik kettő javítás alatt volt. A nyolcvanas évek vége felé az 5-ös egyre többször szorul javításra, ezért egyre gyakrabban látható a 3-as használat közben. A kilencvenes évek elején az iparvágányt egyre ritkábban használják, a síneket és a mozdonyokat egyre jobban elhanyagolják. '91-'93 között a tolatások zöme az ecetgyár - Velencei vasútállomás közti szakaszon zajlanak. A 3-as és 4-es mozdonyt egymás után kötve együtt használják. A mozdony az ecetgyár udvarán lesz elhelyezve, mivel a remiz felszámolása után az iparvágány Templomtér - Remiz szakaszát már nem tartják karban. 1994-ben a Kolozsvári út csatornázása következtében az iparvágányt felszámolják. A mozdonyok egy ideig a remiz megmaradt vágányszakaszán lesznek elhelyezve amit a karbantartásukra tartottak meg, majd elszállítják az új remízbe. Ezzel a mozdony használata véget ér.